Hány közmondást ismerünk arról, hogy soha, semmit ne halogassunk? Itt van például az „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”, vagy a „Ki korán kel, aranyat lel”, vagy én még a „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok”-ban is azt érzem, hogy ne várjunk, fogjunk bele, fogadjuk el, csináljuk, bár persze ebben van egy kis „járt utat járatlanért el ne hagyj” sugallat is.
Tényleg ennyire rossz a halogatás, tényleg mindig mindent azonnal meg kell csinálni? Vagy amint lehet? Mert én már azért voltam olyan helyzetben, hogy úgy éreztem, hogy egy kicsit inkább várok, bár logikusan semmi sem indokolta ezt, és kiderült, hogy feleslegesen dolgoztam volna, mert a feladatra nem volt szükség, és így volt a legjobb, hogy nem kezdtem bele. Persze ez ritka…
Ennek ellenére azt mondom, hogy a halogatás – ha megrögzült szokássá válik – árthat, és az ember életét ekkor a vele való hadakozás és az elmaradt dolgok felszámolása teszi ki. Hol van akkor a célok megvalósítása? Le vagyunk maradva, folyton folyvást.
Olvastam nemrég egy cikket Marty Nemko tollából, itt: http://www.psychologytoday.com/blog/how-do-life/201407/7-ways-make-yourself-follow-through, aki hét jó tanácsot is ad halogatás ellen.
Nézzük csak:
Ezt valahogy úgy teheted meg, hogy elképzeled, amint családtagjaid körbeülik az asztalt, és neked el kell mondanod nekik, hogy hol tartasz ebben a munkában, és arról beszélni, vajon túl tudsz-e jutni ezen a feladaton. Eközben bűntudatot érezhetsz, és hogy meg kell magyaráznod, miért is nem csinálod jól, és ez motiválhat arra, hogy túllendülj a holtponton. Szerintem nem a legvonzóbb módszer, de tudatosan alkalmazva akár működhet is.
Ennek mintájára a nagy, nyomasztó feladatokat is lebonthatod kisebb, könnyebben és gyorsan végrehajtható lépésekre, annyira, amennyire jónak látod. Akik nem halogatnak, ezt ösztönösen így csinálják. Így kezelhető méretű a teendő.
Ezeket a lépcsőfokokat ábrázold egy hőmérőn, amit legjobb, ha az íróasztalodon tartasz, vagy más olyan helyen, ahol mindig láthatod. Ha elérted a következő lépést, színezd be, jelöld jól láthatóan. Nagyon kellemes dolog kihúzni valamit a tennivalók listájáról. A hőmérőd kiszínezése még sokkal szembeötlőbb és élvezetesebb módja ugyanennek. Marty Nemko felesége ennek a módszernek a segítségével készítette el a szakdolgozatát. A hűtőn, jól látható helyen volt a hőmérő, amikor sikeresen túljutott az egyes szakaszokon, közösen kiszínezték.
Használd bátran a fantáziád a hőmérő elkészítésénél! Én például elképzeltem egy szép formájú üveg vázát és rétegenként eltérő színű gyöngyökkel tölteném meg, vagy akár kavicsokkal, ha természetesebb hatást szeretnénk elérni. Ha van jó ötletetek, osszátok meg velem, ha meg is csináljátok, még jobb. Fontos, hogy szép legyen és felkeltse az érdeklődésünket, hiszen ez is kedvet csinál az addigi “nemszeretem-jajénnekem” dolog végrehajtásához. Ami persze a saját jól felfogott érdekünk.
Nekem ez kevéssé szokott használni, de talán az segítene, ha nem csak a feladatot, hanem a határidőt, és az esetleges konzekvenciákat is odaírnánk. És mi van, ha rajzolunk is rá valamit? Hátha az jobban hat, mint állítólag minden ábra? Legközelebb ki fogom próbálni.
Hogy miért ilyen fontos harcolni a halogatás ellen? A szerző egy előadása alkalmával megkérte a felső vezetőkből álló hallgatóságát, hogy emelje fel a kezét az, aki úgy gondolja, ő hajlamos a halogatásra. Nagyjából 15%-uk emelte fel a kezét. Egy másik, munkanélkülieknek szóló előadásán is feltette ugyanezt a kérdést. Itt 90 %-uk emelte fel a kezét. Hmm.
Mi a közös ezekben a módszerekben? A tudatos szándék, ami nélkül bizony nemigen fog menni, és a képzelet szerepe. Amit amúgy is nagyon fontosnak tartok. Kell, hogy felnőtt korban is élénken el tudd képzelni magad egy új helyzetben. Ahhoz, hogy célokat tűzz ki, vágyakra van szükség, és a vágyakhoz a szabadon áramló képzelet vezet el. Használd a képzelőerőd! Arra is, hogy új céljaid legyenek és arra is, hogy el tudd érni őket.